Page 7 - miÚjság december

2021. DECEMBER Pilismaróti miÚJSÁG 7

– Itt vannak! Ők azok! – suttogta Bori. Ki akart surranni az Ott biztosan kapnak valami segítséget. Jobbra a második
előszobába, de anyja a karjánál fogva visszahúzta. utca.
– Ha csak pár órára is – könyörgött tovább a rekedt hang. – A titokzatos, áthatolhatatlanul fénylő ködből válasz érke-
Hogy kicsit megpihenjen szegény. Hiszen már lépni sem zett; ez azonban egészen más hang volt, tisztán és mélyen

tud. kondult, de hidegen és keményen.

– De hát... Hogy jut egyáltalán erre a gondolatra, ember? – – Mégse volt fény az, amit látni véltem.
tört ki az apa. – Attól félek, eltévesztette az ajtót. Ez nem Az ajtó végképp becsukódott. Az apa ezúttal beakasztotta a
hotel vagy fogadó, hanem magánlakás. Érti? Menjen...
biztosító láncot is, kétszer ráfordította a kulcsot, aztán visz-
– Nincs nekünk pénzünk, uram. Semmink sincs, nem tud- szatért a lakószobába, ahol az anya a hangosan zokogó Bo-
nánk fizetni – suttogta végképp megtörve a hang. rit korholta.

– Ó hát ez... Ezt igazán sajnálom... De hát... Igazán nem – Ne csinálj cirkuszt, Bori! Mit tudod te, miféle emberek
tudom... – Az apa érezhetően elbizonytalanodott. voltak? Hajléktalanok, csavargók, talán bűnözők is! Kinek
jutna egyébként eszébe így bekéredzkedni egy idegen ott-
– Engedd be őket, papi, engedd be őket! – Bori hangja tisz- honba? Álmunkban még a torkunkat is elvághatták volna!
tán csengett, mint az üvegharang.
Ó, a kalács! Te jó ég, a kalács!
– Fogd be a szád! – kiáltott rá az anyja, s visszalökte a gye- Megfordult, és kiszaladt a konyhába. Bori sírt még egy sort,
reket a lakószobába. – Maguk pedig menjenek az állomási Feri mély gondolatokba merülve bámult maga elé, mintha a
misszióhoz, vagy az üdvhadsereghez! – kiabált az ajtó felé. perzsaszőnyeg mintáit tanulmányozta volna. Az apa le-föl
– Mit képzelnek? Egyszerűen berontani vadidegen embe- járkált a szobában, megigazított néhány állítólag ferdén ló-
rekhez, még hozzá éppen szentestén! Csukd be az ajtót, gó képet a falon, aztán a szobájukba küldte a gyerekeket,
Ferenc, azonnal csukd be! hogy elrendezhesse az ajándékokat a gazdagon díszített

– Nagyon sajnálom. – Az apa a vállát vonogatta, bizonyta- karácsonyfa alatt.
lanságát mintha elfújták volna. – Igazán lehetetlent kíván- A szenteste története befejezetlenül maradt. Nem is esett
nak, be kell látniok maguknak is. – Becsapta az ajtót, de
rövid megfontolás után újra fölrántotta. – Próbálják meg a szó róla, soha többé...
rendőrőrszobán – kiabált, pedig már nem is látott senkit. –
Karácsonyi szokások Pilismaróton

BORÓKA KARÁCSONYFA Karácsony böjtjén, december 24-én a katolikusok hagyomá-
nyosan böjtölnek, és csak este fogyasztották el a böjti vacso-
Pilismaróton régen borókát rát. Az asztalról manapság sem hiányozhat a hal. És miért?
(borovicska fát ) állítottak és dí- Amikor Jézus az apostolokat az emberek halászaivá tette, a
szítettek fel a házakban. ( A boró- hal egyúttal a megtért és megkeresztelt ember szimbóluma
kafa a fenyőkarácsonyfa divatja is lett. A hal motívum a kereszt mellett az egyik legfonto-
előtt Európa és Észak-Amerika sabb jelentésű, mivel nemcsak a feltámadt Krisztusban való
kedvelt karácsonyfája volt. Nálunk is sok helyen állítottak hitet jelképezi, hanem mindazokat, akik követik Krisztust
boróka karácsonyfát, főleg az Alföldön)
JÁNOSOZÁS
A fákra alma, dió került, a gyerekek pattogatott kukoricából Az István napot követő János napja (december 27.) jó alka-
és papírkarikákból készítettek láncot. Az asszonyok maguk lom volt az áldáshozó köszöntésre, ekkor Jánosozni men-
készítették a „szaloncukrot” és selyempapírba csomagolva tek a faluban.
akasztották a fára. Szent előestéje ma János napjának,
Magam is örvendek az ő boldogságának.
Karácsonykor az ajándékok főleg használati cikkek voltak. Kívánom, az Isten sokáig éltesse,
Akkor kaptak a gyerekek ruhát, cipőt, saját készítésű játé- Kegyes kezeiből soha ki ne vesse,
kokat és gyümölcsöt: egy darab banánt és egy darab naran- Hanem kormányozza élete folyását,
csot. Akkor a legnagyobb örömöt a család jelentette. Hogy sok számos éven át,
Érje jó egészségbe becses neve napját.
Házról házra járó betlehemesek nem az addig szokásos zöld
ággal, hanem borókaággal simogatták meg az asszonyokat. János napja ugyanakkor a római idők óta borszentelő ünnep

Egykor csak fehér abrosszal terítettek, és minden, ami ráke- is, a középkorban pedig szentelt borral kínálták meg az út-
rült, megszentelődött. nak indulókat, hogy Szent János áldása vigyázza meg őket

A karácsonyi abroszt tavasszal vetőabrosznak használták, útjuk során. Innen a mondás: „Igyuk meg Szent János áldá-
és abból vetették az első gabonamagvakat, hogy bő legyen a sát!”
termés. Korcsák Mónika