Page 6 - miÚjság szeptember

6 Pilismaróti miÚJSÁG 2021. SZEPTEMBER

Velünk élő történelem

mok és ez a kettősség érződött a falun is. -És hány gyerek fért el a Trabantban?
Az akkori református lekész is barátság- Igen, ez egy kedves emlék. Volt olyan,
gal fogadott, de mikor az új református hogy jöttünk fel Duna-partról és megáll-
lekész, Zsoldos Gábor a faluba került, jó tam az üzlet előtt. Jöttek az emberek és

barátságot kötöttünk. Lehetett hallani a mosolyogtak, hogy megint tele van a
Dr. Beer Miklós faluban, hogy azt mondogatják az embe- Trabant 5-6 gyerekkel. Mikor hátra men-
(Budapest, 1943. június 1.) magyar ró- rek, hogy ha a két pap szereti egymást, tem a csomagtartót kinyitni, hát onnan
mai katolikus pap, író, a Váci egyházme- akkor mi miért bántjuk egymást? Így az meg felbukkant 3 gyerekfej.
gye nyugalmazott püspöke. Lelkipászto- évek alatt szépen oldódott ez a kettősség. A gyerekeken keresztül egyre jobban
ri tevékenységét 1967-től kezdte káplán- Ökomenikus ima heteket tartottunk, át- megismertem a szülőket is. Iskolába jár-
ként, 1976-1997-ig, 21 éven át Pilismaró- jártunk egymáshoz. Kölcsönösen meg- tam hittant tanítani, aztán egy-két év után
ton volt plébános. 1988 és 1997 között hívtuk egymást a teaestekre, bálokra egy- megegyeztem az iskolaigazgatóval, hogy
a dömösi plébánia vezetését is ellátta. II. más templomába. Később Dömös is hoz- inkább átviszem a sekrestyébe a gyereke-
János Pál pápa 2003. május 27-én nevez- zánk tartozott, így ez is összehozott min- ket. A sekrestye fölött volt egy kis helyi-
te ki a Váci egyházmegye megyés püspö- ket. Ez a barátság édesanyám, majd Zsol- ség, azt berendeztem, átalakítottam és ott
kévé. Jelmondata: „Permanentes in fi- dos Gábor feleségének a halálával mé- tartottam a hittan órákat. Az azért volt jó
de”, azaz „Rendületlenül a hitben” 2019. lyült tovább. Hiszen mi voltunk azok, mert egyik osztállyal foglalkoztam a má-
július 12-én nyugállományba vonult. akik elsőként átmentek a másikhoz vi- sik osztály pedig játszott a templomtéren.
gasztalni a másikat. Ami nagyon megha-
-Dr. Beer Miklós püspök úr, Maróton tó volt, hogy 2004-ben volt a népszava- Sokszor kimentünk a Halas-tóhoz kirán-
„csak” „Plébi” 21 évig szolgált Pilisma- zás a határon túli állampolgárságról. A dulni a Miklós Deák völgybe, vagy Tra-
róton maradandó emléket hagyva maga református lekészek átmentek egy hatá- banttal, vagy biciklikkel. Télen pedig
után. Az idősebb korosztály a mai napig ron túli gyülekezetbe egy kicsit vigasztal- húztam a szánkókat. Zsoldos tiszteletes
emlegeti, de a fiatalabbak sajnos már ni és bocsánatot kérni, hogy megtagadtuk úrral szinte minden gyerekkel volt kap-
nem ismerik. őket. A Maróti református egyházközös- csolatunk. A cigány gyerekekkel is, hi-
- Igen, már nagyon régen volt. 1997-ben ségnek Marosludas volt a testvértelepülé- szen egy közösség voltunk. A reformá-
jöttem el Pilismarótról és az is már 25 év. se, és Zsoldos Gábor odament prédikálni. tus tea est, a bálok, itt mindig olyan jó
Zsoldos Gábor református tiszteletes úr- Ott is hunyt el 2005 januárban. hangulat volt. Sokszor összejöttünk a plé-
ral 20 évig szolgáltunk együtt a faluban, Amikor Pilismarótra költöztem, és meg- bániakertben is egy-egy munka után,
Ő 1 évvel jött utánam. Nagyon kedves láttam a plébániát, hát enyhén szólva bográcsozás keretében. A ravatalozót, a
emlékekkel gondolok vissza Pilismarót- nem biztosított kényelmes lakhatást. A kálváriát rendbe tettük. Mindig volt olyan
ra. Néha előfordulok most is a faluban, villanyvezeték még a falon kívül porce- alakalom, ahol összejöttünk és jókedvű
ha ismerős hív, sajnos most már inkább láncsigán volt, aztán volt egy kerekeskút volt mindenki. Mindig ott voltam a falu-
temetésekre hívnak. az udvarban, de a Marótiak összefogásá- ban, reggel mentem az üzletbe, mentem a
1976. február 01-én költöztem Marótra. val az első két-három évben modernizál- postára, iskolába, rengeteg emberrel ta-
33 évesen, fiatal emberként kerültem tuk a paplakot. A villanyt átszerelték, für- lálkoztam naponta. Ezek voltak a 70-80-
oda. Pribelszki Pali bácsi hirtelen meg- dőszobát építettünk és bevittük a vizet. 90-es évek, amikor is jó volt ott élni.
halt 1975 december 06-án és akkor egy Amikor Marótra költöztem, akkor 1976 Nem volt ellenségeskedés faluban. Amit
hónap múlva Márianosztráról helyeztek februárban nagy hó volt. Láttam, hogy a az utóbbi években hallok, az nagyon bánt
át. Édesanyámat már régebben magam- gyerekek mentek szánkózni. Megkérdez- engem és szomorú vagyok, hogy nincs az
hoz vettem, mivel egyedül volt, így ket- tem őket, hogy mehetek-e velük, de ne- a jóleső bizalom az emberek között, vala-
ten költöztünk. kem nincs szánkóm. Mikor végig men- mi megszakadt.
Szeretettel fogadtak a faluban. Nagy lel- tünk az Ady utcán a szánkópályáig, a há- Éveken keresztül a nyárbúcsúztatókat is a
kesedéssel kezdtem neki a szolgálatom- zakból kijöttek az emberek és a gyerekek Halas-tónál tartottuk, ahova a faluból a
nak. Lassan-lassan kezdtek megismerni újságolták, hogy a „pap bácsival” men- családok együtt mentek ki. Vasárnapi mi-
az emberek. Pár hét múlva már azt be- nek szánkózni. Így ismertem meg őket és séken az emberek kijöttek a templomból,
szélték az emberek maguk közt, hogy az fogadtak el. Húsvét után vettem már egy megálltak beszélgetni. Jó lenne ezt visz-
új papot nem lehet megelőzni a köszö- biciklit és a nagyobb gyerekekkel elmen- szahozni, bár az egész társadalmunkat
nésben. Hát én természetesnek vettem, tünk már Visegrádig, Esztergomig. És a jellemzi az elidegenedés, az emberek
hogy mindenkinek köszönni kell. nyár, az a Duna-part. Az a rész mindig nem állnak szóba egymással. De mindig
Pilismaróton a falu fölső része reformá- egy találkozóhely volt. Akkor már volt azt mondom, hogy ez rajtunk múlik.
tus az alsó része katolikus volt. Eléggé egy Trabantom. Volt egy néni a faluban, egyszer megkér-
külön volt minden: a temető, a templo-